2017. július 31., hétfő

0

Igen, igen és igen! Végre kirakhattam a prológust *-* pedig még ma, az utolsó pillanatban is valami úgy döntött, hogy keresztbe tesz – hozom a formám szokásosan ... Na, de nem foglak fenn tartani titeket tovább. Nyomás olvasni, aztán meg szívesen várom a véleményeteket. 


Prológus

Összegörnyedve ülök a toalett felett. A sírás miatt a sminkem teljesen elmosódott, és biztosan úgy nézek ki, mint egy másnapos panda. Ha rajtam múlna még hosszú percekig zokognék ebben a pózban, de az ajtó túloldaláról már harmadjára kérdezi meg a stewardess, hogy nincsen-e valami gond. Ahogy a tükörhöz fordulok és meglátom, hogy milyen állapotban vagyok, inkább nem válaszolnék. Sietősen rendbe teszem magamat, amennyire csak tudom, majd lehajtott fejjel visszaszaladok az ülésemhez. Hallom még, ahogy a légiutas kísérő utánam szól, hogy nem kérek-e egy pohár vizet, de én csak megrázom a fejemet. Jelenleg csak egy jó nagy alvásra lenne szükségem.
Hátradöntöm az ülésemet és próbálok mindent kizárni a fejemből. Legfőképpen azokat a dolgokat, amikre a sírás közben gondoltam – azt, ami folyton kísért és nem hagy nyugodni. Álmaimban mindig máshogy élem újra azt a bizonyos estét. Néha csak egy apróság változik meg, de olykor olyan mintha valami természetfeletti látomás lenne furcsábbnál furcsább elemekkel. A mai napig élénken él bennem az emlék. Az igazi emlék, nem pedig az agyam kreálta furcsaságok.
Szeptemberben kezdődött minden, mikor Tony Owens házi bulit rendezett a nagyszüleinél. Senki sem értette, hogy miért egy olyan helyen, ahol a falon mindenhol macskás képek lógtak és majdnem minden borzasztóan törékeny volt. Mickkel érkeztem szokás szerint, akivel azóta már több, mint másfél éve jártunk, igaz anyám szerint már négy éve egy párt alkottunk – azt, hogy azelőtt barátok voltunk, a mai napig nem hiszi el. Bár tudtuk, hogy nem maradunk sokáig, mégis eljöttünk a buliba. Micknek meccse volt másnap és ha ez nem lett volna elég, a fősuli, ahová jelentkezett, elküldött pár embert, hogy szemügyre vegye Mick játékét és emiatt borzasztóan izgatott volt. Ez volt számára az egyetlen esély, a kiugró pont, ezért semmiképpen sem akarta elveszteni a lehetőséget. Egyetlen egy kortyot sem ivott. Tudom ez furán hangzik, hiszen ez egy 18 éves fiúra nem vall, de tudom, hogy így volt. Mikor elmentünk a buli még igazából be sem indult, sőt én még szívesen maradtam volna, de tudtam, hogy pihennie kell. Hajlani egy előtt négy perccel már a kocsijába ültünk. Még bent a belvárosba volt mozgás, de ahogy lassan Los Pájaros azon területéhez értünk, ahol én lakok az utcák egyre kihaltabbak lettek.
Emlékszem, hogy pont egy étterem előtt hajtottunk el, amikor Mick kapott Tonytól egy SMS-t, akinek az üzenete szerint pont akkor tűnt fel, hogy már nem vagyunk ott. Bepötyögtem a választ, majd hirtelen egy nagy rántást éreztem a mellkasomnál. Valaki belénk jött. Azon nyomban felnéztem Mickre és akkor tudtam, hogy valami nagyon nincsen rendben. Kába volt, alig tudta a kocsit az úton tartani és ömlött a vér az orrából. Nem egyszerűen vérzett, hanem tiszta vér volt az egész inge. Nem tudtam időben átvenni a kormányt még mielőtt neki hajtottunk volna az egyik fának. Így kezdődött minden, majd december 2-án végleg befejeződött.
A felszállás után nagyjából hat órával később már a két óriási nagy poggyászomat várom türelmesen és reménykedek, hogy a szemeim már nem annyira duzzadtak. Pár férfi – talán angolok, az akcentusok alapján – segít leemelni a behemótokat, majd a kijárat felé veszem az irányt. A vendégvárónál meg sem állok, biztos vagyok benne, hogy Lucas nem itt fog rám várni. Nagy nehezen kijutok a friss levegőre, majd rögtön meglátom a férfit, falnak dőlve, cigivel a kezében. Tipikus. Elindulok felé, és csak akkor szólítom a nevén, mikor már csak méterek választanak el tőle. Nem akarom mindenki előtt ordibálni, hogy „Hééé Lucas megjöttem! Remélem nem felejtettél el”. Ahogy megfordul, rögtön széles mosoly jelenik meg az arcán. Ekkor jövök rá, hogy mennyire hiányzott már.
– Amy! – elnyomja a csikkét , és két kezét nyújtja a bőröndjeim felé. – Az én kedvenc unokahúgom.
– Lucas…én vagyok az egyetlen unokahúgod – felelem szemforgatás kíséretében.
– Ott vannak még az ikrek Sarah nénikédtől. – Már a kocsija felé sétálunk a csillagok alatt. Még nyolc óra sincsen, mégis nagyon sötét van már.
– Az ikrek nem emberek, hanem valami földöntúli lények. – Saját bőrömön tapasztaltam már a két 9 éves lány enyhén szólva szokatlan viselkedését.
Lucas halk nevetéssel jelezte együtt értését.
– Ez gonosz volt – mosolyogtunk együtt.
– Szóval… új hóbort? – mutatok a farmer zsebében lévő cigisdobozra.
– Tengerbiológus vagyok, a víz megvédése a feladatom. A tüdőmmel majd foglalkozik valaki más. – Nem vagyok benne biztos, hogy ezt poénnak szánta, vagy tényleg így gondolja.
Kérdésemet már nem tehetem fel, mert már a kocsijánál vagyunk, és én inkább a háttérbe vonulok, míg ő feldobja a platóra a bőröndjeimet. Bent a kocsiban citromos illat van, viszont egyben óriási nagy kosz is. Olyan érzésem van mintha az illatosítót csak miattam vette volna meg. Sötét van már, de ha az ember nagyon ügyesen figyel akkor láthatja a hegyek csúcsának és az sötét égboltnak a találkozását.  Majd Lucas lehúzza az ablakot és megcsap a tenger sós illata. Veszek egy nagy levegőt, szememet becsukva hátradőlök a székben.
Majd egyszer csak hirtelen végbe szakad a zúgás és én kinyitom a szememet. Végig csukva volt? Megérkeztünk. Régen voltam már itt, de a ház halványkék színére és óriási nagy verandájára tisztán emlékszem.
– Figyelj, tudom, hogy mikor azt mondtad a szüleidnek, hogy el akarsz tűnni az egész nyárra, akkor nem arra gondoltál, hogy majd szépen lepasszolnak a bolond Lucasnak – Elővette a komoly énjét. Egy kézzel meg tudom számolni, hányszor beszélt hozzám ilyen hangsúllyal. – De tudd, hogyha bármi gond van, akkor nyugodtan szólj, és bármiről beszélhetsz nekem.
– Nem vagy bolond, Lucas, maximum csak örült – Ez annyira nyilvánvaló annak, aki ismeri Lucas O’Connert, hogy nem is értem, hogy miért mondom ki.
– Minden rendben van veled? – Felhúzott szemöldökkel néz rám. Határozottan bólintok és látom rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről. Van egy sejtésem, hogy erre a beszélgetésre anyám vette rá és nem a saját ötlete volt – Akkor hát : üdv itt Hawaiin. – kiáltott fel, én pedig ál mosolyt festve az arcomra csak a valódi választ ismételgettem magamban. Nagyon nem vagyok rendben!

24 megjegyzés:

  1. Kedves Raina!

    Gratulálok, nagyon jó kis prológussal indítottál, kíváncsi leszek a történet folytatására! Csak így tovább!

    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ezeket a kedves szavakat és a privát segítséget is. :D

      Törlés
  2. Nagyon tetszett a prológus :D Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  3. Baromi Szuper Lett A Prológus Imádtam Alig Várom Az első részt csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)
    Őszinte leszek, a fülszöveged elképesztően tetszett, jó stílusról árulkodott, alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni a sztorit.
    A prológus viszont számomra kissé csalódás volt. Tele van helyesírási hibával, ami figyelembe véve, hogy három bétával dolgozol, elég szomorú. Nem tudom, hogy mindegyikük megnézte-e, és hogy te kijavítottál-e mindent azok közül, amiket mondtak, mindenesetre érdemes lenne újra átnézni a részt, mert olvasás közben nagyon zavaróak tudnak lenni a hibák. Szisztematikusan rosszul használod a -ba,-ban ragokat, volt, hogy jelen helyett múltban írtál, illetve egy-két helyen betűk is kimaradoztak.
    Egyébként a blog külseje varázslatos, és még mindig bízom benne, hogy egy jó sztori fog kisülni ebből, de jó tanácsként kérlek fogadd meg, hogy több energiát fordítasz a helyesírásra, mert tényleg rengeteget el tud venni az olvasásélményből, ha újra meg újra hibába botlik az ember.
    Sok sikert a folytatáshoz! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello.
      Hát mind mondhatnék nem vagyok boldog a reagálásod miatt. De természetesen nem miattad, ez teljesen az én hibám. Köszönöm a kedves szavakat, és a hibák kiemelését (néha jó, ha az ember kap ilyen kritikát is). Minnél hamarabb orvosolni fogom a problémát.

      Törlés
  5. Szia!
    Örülök, hogy néhány tanácsomat megfogadtad, azonban sajnos az előttem szólónak némileg igaza van, a helyesírás itt-ott tényleg sántít. Se baj, nézzétek át újra, és várjuk a folytatást. Sok sikert és jó munkát. Puszi: Sky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D és természetesen a segítséget is.

      U.I: az ember a hibáiból tanul

      Törlés
  6. Drága Raiana!
    Bevallom, megfogott a történeted már mikor elolvastam a fülszöveget. Olyan magával ragadóra sikeredett, hogy az valami hihetetlen.
    Viszont a Prológussal akadt némi problémám.
    Egy: lemaradt egy pont az egyik mondat végéről.
    Kettő: néhol vannak helyesírási hibák.
    Három: én a Lucassal való beszélgetést hosszabítanám, viszont így is elég hatásos.
    Viszont ezeken kívül tökéletes lett. Várom a folytatást, és egy feliratkozóval bővült a táborod!

    Puszi,
    Sandra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Igen az a fránya helyesírás...:( de dolgozok rajta.
      Priviben nem tudod megmondani, hogy hol hiányzik a pont?
      Nyugi később lesz még Lucasos pillanatok. Nem vagyok az a "mellékszereplőket elhanyagolós" típus :D
      Jaj de jó *-* köszönöm. nagyon szépen köszönöm *nagy ölelés*

      Törlés
  7. Szia!
    Engem nagyon megfogott az alapsztori. Nagyon tetszenek a kibogozásra váró történetszálak :)!
    A háttérben megbuvó történésekről meg nem is beszélve. Úgy gondolom ebből egy remek történetet ki lehet hozni.
    Csak ügyesen!
    Ui.: sajnálom, hogy névtelenbe tudom csak elküldeni szerény kis véleményem. ☺
    Puszi ~ Lucy S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :D
      Igen lesznek még itt bonyodalmak a jelenben, és a múltban is...

      Ugyan, semmiség :D

      Törlés
  8. Szia! Őszintén már korábban láttam facebookon, hogy keresed az érdeklődőket, de akkor még nem jelentkeztem, de amint megláttam a szerkesztett képeket, meg, hogy felkerült a prológus, repültem a blogodra és imádtam, amit láttam. Már akkor elsőre az fogalmazódott meg bennem (azért írom így, mert mintha ezt kommentben egyszer megírtam volna) hogy imádom, ahogy kevés szóval, mégis tökéletesen megfested a világot és a karaktereket. Sőt, ami igazán ütött, azok az apró megmozdulások (gondolok itt ilyenre, mikor először beül az autóba és az illatosítót csak miatta vette meg :D ) Nagyon nagy lehetőséget látok ebben a történetben és kíváncsian várom a folytatást! Szép napot, arrivederci: Julcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a kedves szavakat, és nagyon örülök, hogy tetszik az írásom *-* Igyekszek a jövőben is hasonló szinten teljesíteni

      Törlés
  9. Nos, nekem eléggé bejött a prológus, és kíváncsi vagyok a történetre is :) megtetszett, szóval várom már a részeket. Felfedeztem pár apró helyesírási hibát, de ezeken szerintem könnyen tudsz javítani a közeljövőben. Csak így tovább, és mint ahogy az előbb is mondtam: várom a részeket! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményedet :D Igen a helyesírásom még nem tökéletes, de már sokat fejlődött...
      A következő fejezetre pedig már nem is kell olyan sokat várnod.

      Törlés
  10. Kedves Raina!

    A megkapó fülszöveg után egy kis kétkedéssel vegyes izgalommal jöttem elolvasni a prológusod. Előbbit abszolút az én számlámra írandó - egyre kevésbé érdekelnek a hasonló témájú történetek -, szóval semmiképp ne vedd a szívedre, sőt! Mindezek ellenére nagyon tetszett az írásod, és azon kaptam magam, hogy igenis érdekel a folytatás :) (Na, nem mintha olyan nagy valaki lennék, hogy ez nagy szónak számítson.) Bár egy kicsit több titokzatosságot elviseltem volna. Szeretem és előnyösnek tartom, ha jó sok kérdésem van egy első rész/prológus után, javarészt ezek hajtanak, hogy olvassam tovább, te viszont elég hamar konkretizáltad a fülszövegben is említett balesetet. Ettől függetlenül nagyon is érdekel a folytatás, hisz - ha jól gondolom - van még itt néhány kifejtendő szál :)
    A többiek által emlegetett helyesírási hibákra én is találtam példákat, illetve szerintem a vesszők is lemaradtak egy-két helyen, de bízom benne, hogy ezeket idővel sikerül kiküszöbölnöd. A stílusod egyébként nagyon olvasmányos, így könnyen haladtam a sorokkal. Egyetértek az előttem szóló Júliával: nem írsz túl, mégis nagyon szépen lefestesz mindent, amit kell. Így éreztem én is az illatokat, a főhősöddel együtt láttam a környezetet, és a karaktereid is abszolút élőnek hatottak számomra.
    Úgyhogy mindenképp befizetek a folytatásra is, csak így tovább! :)

    Ölel,
    Thea

    VálaszTörlés
  11. Jónak ígérkezik a blog! :) Várom a folytatást. Pár helyesírási hibát leszámítva semmi hiba sincs benne.
    Ügyes vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm *-* igyekszek jobban teljesíteni a következő fejezetben helyesírás terén

      Törlés
  12. Szia! :)
    Nagyon tetszett! Remélem hamar jön a folytatás, s végigviszed a blogot. Igazán jónak ígérkezik, de remélem sikerül azon a vékony határvonalon egyensúlyoznod a történet közben, ami nem lesz túl depressziós, s nem lesz hamar túllépős. Szurkolok! :)

    Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Köszönöm szépen, örülök neki. A rész nem sokára érkezik, már csak az utómunkálatok folynak. Feltétlenül végig szeretném vinni a történetet és nem hanyagol abba hagyni. Most megjegyezném, hogy pontosan leírtad az egyik alap pillérét a történet stílusának :D pont ezt a középutat szeretném megtalálni és kifejteni.

      Törlés